Kínai keresztények és kommunista karácsony

Kommunista karácsony

Minden gyereknek karácsony van, kivéve Shit és az olyan gyerekeket, mint Shi. Ők Yiwu gyermekei. Yiwu jól csengő néve a teások körében, de ez most nem az a Yiwu. Ez a Yiwu egymillió lakosú város Shanghajtól 300 kilométerre. Ez a város gondoskodik a világ karácsonyi dísz ellátásáról. A lakásainkban tárolt karácsonyi szir-szarok 60 százaléka az itt található, évi 206 millió dolláros forgalmat lebonyolító 800 gyárból származik. Ezek a gyárak természetesen gyermekeket is alkalmaznak, olyanokat, mint Shi, akik csak álmodhatnak arról, hogy annyit keressenek, mint a felnőttek; napi 10 jüant, azaz másfél dollárt.  A férfiak a nehezebb munkákat végzik, a nők – köztük sok idősebb – varrnak, hímeznek.

A Shihez hasonló gyerekek hajtogatják és illesztik a Mikulás parókákat és ruhákat. Shi pont egy ilyen haj és szőrmegyárban dolgozik.

A riport fényképeit  Raffaele Petralla készítette, aki Fred Pearce bűntudatát önti képekbe, aki a globalizáció legismertebb tudósítója és „egy öko bűnöző vallomásai" c. könyvében Yiwu város munkásainak szenvedéseiről is ír. A gyerekek így nyilatkoztak neki:  - "nem dolgozok, annyit, mint anyu, de itt kell várnom rá".

A gyerekeknek legalább több pihenőidő jár, így Raffaele fotózás közben elmesélhette nekik, hova kerülnek az általuk gyártott kellékek, a Télapó kapucnija és szakálla.

 

 

Karácsony minden gyereknek karácsony, de az olyan gyerekeknek, mint Shi egész évben karácsony van. A gyár egy percre sem áll le, egész évben folyik a termelés és ez egyszer ez nem csak a Nyugat bűne. A nyugati ketyeréket már októberig legyártották és behajózták. 

Október után a keleti karácsony ékességei kerülnek sorra. A kommunista karácsony a forradalom után tiltott gyümölcs volt, ma viszont, látva a gazdaságnak adott hajtóerejét és hallva a kassza csörgését, megbecsülik az elvtársak is és egyre gazdagabb. Ha keresztény vagy, Kínában ma is a munkaadó kényétől-kedvétől függ, hogy elmehetsz-e misére, de szerencsére ebben az évben a karácsony vasárnapra esik. De a számok mindennél többet mondanak. A kínai keresztények ma 100 millióan vannak, számuk 2030-ig 250 millióra nő, így lesz akkorra Kína a világ legnagyobb keresztény országa. Nem mintha ez túlzottan érdekelné Cai Qingliangot, aki a Zhejiangban székelő Yiwu "Karácsonyiajándékbizottság" alelnöke. Zhejiang, megannyi híres kínai zöld tea otthona Hangzhoutól Wenzhouig egyetlen hatalmas gyárvárossá kezd válni.

 

«Nem kell hálásak lennünk a karácsonynak - mondja keserű, egyben lakonikus hanglejtéssel -  ha nem lennénk mi, hát megcsinálná más, a pénz mindig megtalálja az útját.».

Pénzt csinálunk azért, hogy újabb pénzt csinálhassunk..

Petralla elmeséli egy agyafűrt helybéli, bizonyos Cho Lo történetét,a ki egy Yiwu közeli kis hegyi falunban él és akinek valahogy sikerült meggyőznie minden helybélit arról, hogy otthonról neki dolgozzon. Hetente egyszer felfurikázik a faluba, bepakolja a kész termékeket, otthagy némi készpénzt és leszállítja a szajrét. Ő is azt csinálja kicsiben, mint a nagyok> a profitot hajtja.

Arról nem is szólva, hogy az egyetlen valaki, aki valóban említésre méltó a kínai karácsony történetében az Chen Wangdao, aki először fordította kínaira a Kommunista Kiáltványt, amiben Karl Marx megjósolta a kiskorúak gyári munkájának eltörlését. Itt Kínában a kommunizmus és a karácsony is egységesen mindenkié, így a gyerekeké is – kivéve persze Shit és az olyan gyerekeket, mint Shi, akiknek egész évben karácsony van.

 

 

A cikk ANGELO AQUARO tollából  RAFFAELE PETRALLA fotóival a la Repubblicában jelent meg.